A darazsak és az evolúció – Milyen erősségek és készségek tették a darazsakat sikeressé a rovarvilágban?
Mi az evolúció, mik a darazsak erősségei, és mit tanulhatunk tőlük?
Rovarstop.info – Infók és tanácsok mindenkinek
A darazsak a hártyásszárnyúak rendjébe tartoznak, mely több százezer fajt foglal magába.
Biológiai szempontból egy rendkívül változatos élőlényközösséget oszt fel két alrendre: a növényevő darazsakra és a számunkra most nagyobb jelentőségű fullánkosdarázs-alkatúakra, ugyanis utóbbiba tartoznak a méhek és a hangyák mellett azok a rovarok, melyeket a köznyelvben is darázsnak hívunk.
Hangya, méh, darázs – látszik, hogy mennyire változatos életmódhoz és környezethez alkalmazkodott élőlények alkotják ezt a közösséget. A származási pont közös, de az evolúció során különböző fejlődési úton, más-más erősséget és alkalmazkodó készséget kifejlesztett rovarcsaládok alakultak ki, melyek az évmilliók során tökéletesítették életmódjukat.
Evolúció – a folyamatos pozitív változás
Az evolúció egyszerre kifinomultan bonyolult és nagyon egyszerű folyamat.
Az egyetlen, ami biztos tényező ezen a bolygón, az a folyamatos változás. A természetben az az élőlény csoport élvezett mindig is elsőbbséget, aki a folyamatosan változó környezeti adottságokhoz, a táplálék és vízforrásokhoz, és a rivális fajokhoz a lehető legjobban tudott alkalmazkodni. Ez az alkalmazkodás evolúciós léptékben mérve, egyes kivételektől eltekintve, nem rövid folyamat, generációkon keresztül alakul át egy populációban azoknak a tulajdonságoknak a mennyisége és aránya, melyek a legjobban szolgálják azt, hogy az adott élőlény a természetben a lehető legkönnyebben túléljen.
Leegyszerűsítve, ez a fajta természetes szelekció például abban mutatkozik meg, hogy az erősebb hím győz, így az utódláskor az ő génállománya, az izomfelépítése és gyorsabb reakciói fognak tovább öröklődni, nem a gyengébb példányé, aki vesztett a párharcban. Az az egyed, aki erősebb immunrendszerrel rendelkezik, kisebb valószínűséggel fog sérülésben elpusztulni, így az ő génjei, jelen esetben a kiváló immunrendszere is öröklődni fog utódaiba, segítve a jövő generációit a túlélésben.
Ha ugyanaz a faj az élőhelyi változások miatt két csoportra oszlik, és különböző környezeti tulajdonságokkal rendelkező helyre kerül, akkor az adott környezethez lépésről-lépésre való sikeres alkalmazkodás idővel azt fogja okozni, hogy akkora lesz az eltérés a két populáció genetikája között, hogy két külön fajról fogunk beszélni. Így alakultak ki teljesen más tulajdonságok erősödével, a közös ősüktől eltávolodva, a méhek, hangyák és darazsak is.
Minden ma élő faj a Földön, sok százmillió éves evolúciós fejlődésen, folyamatos pozitív javításon, finomításon ment keresztül, míg elérte általunk ismert formáját.
A fejlődés most is folyamatos, csak a mi emberi érzékelésünknek, a mi élettartamunk alatt, kevésbé tetten érhető.
Darazsak és evolúció
Ahogy láttuk, a hártyásszárnyúak rendje egyedszáma miatt is érdekes, de sokfélesége evolúciós szempontból is megnyilvánul, mert tagjai rendkívül változatos méreteket és életmódokat alkottak ki, mint például a magányos parazita életmódot folytató, 139 mikrométerével a világ legkisebb rovarfajaként számon tartott parányfürkész (Dicopomorpha echmepterygis), vagy a legnagyobb társas darázs, a japán lódarázs (Vespa mandarinia), a maga tekintélyes 5,5 centis testhosszával, és 7,5 centis szárnyfesztávolságával.
A redősszárnyú darazsak (Vespide), másnéven valódi darazsak családjába tartoznak az úgynevezett szociális darazsak, akik kolóniákban élnek.
A kolóniát tavasszal az áttelelt királynő alapítja, elkezdi a fészeképítést pár sejttel, és az első dolgozókat ő maga neveli fel. A dolgozók egy ponton aztán átveszik a fészek építésének feladatát, és az utódok gondozását a királynőtől, aki innentől kezdve csak a petéket rakja le, idővel létrehozva az akár több ezres egyedszámú kolóniát.
A telet mindig csak a királynő éli túl, a kolóniában az utódokat létrehozni képes nőstények, a leendő királynők, a nyár végén, a hűvös idő beköszönte előtt kelnek ki a sejtekből.
Miután elhagyták a fészket, áttelelnek, és a tavasz beköszöntével új kolóniák alakulnak.
Darazsak és az evolúció adta különleges tulajdonságok
- Energia
Az egyik legérdekesebb evolúciós különlegesség, amit a darazsaknál láthatunk, a keleti darázs (Vespa orientalis) kitinpáncéljában rejlik. Ennek a darázsfajnak a szervezetében egy olyan anyag található, amely segít a napenergiát elektromos energiává alakítani. A xantopterin nevű pigment anyag, ami a lepkék szárnyán is megtalálható, a keleti darázs élénksárga színű fején és csíkjaiban van jelen, és egyfajta fénygyűjtő molekulaként működik, ami átalakítja a napsugarakat egy fotobiokémiai folyamat révén elektromos energiává. A darazsak így nagyobb fényintenzitásnál sokkal energiaigényesebb tevékenységeket is könnyen véghez tudnak vinni.
- Többször használatos fullánk
A méhektől eltérően az evolúció során a darazsaknak olyan védekező eszköze alakult ki, amely alkalmassá tette őket a passzív védekezéssel ellentétben a támadásra is. A méhek szúrásnál elveszítik fullánkjukat, és ezzel az életüket is. A darazsak viszont olyan irányba fejlődtek, ahol a fullánk nem csak egyszeri, önfeláldozó módon használható, hanem nagyobb, erősebb, és akár többszöri, igen fájdalmas szúrásra, támadásra alkalmas fegyver, a kolónia védelmére.
- Agresszió
A kolónia számára létfontosságú források megtartása egyik rovarnak sem egyszerű, a méhek esetében az utódok számára a kaptárban tárolt édes, energiadús méz sok más élőlény számára is vonzó tápanyagforrás. Veszély esetén a méhek is védik a kaptárt, de míg egy méhkaptártól nem túl messze, óvatosan el lehet sétálni sérülésmentesen, addig a darazsak jóval agresszívabb területvédő viselkedést fejlesztettek ki. Minden rivális érdeklődés élelemforrásra, vagy potenciálisan veszélynek érzékelt betolakodás a területükre nagy eséllyel támadással végződik, ahol egy, de inkább fokozatosan egyre több darázs lendül támadásba, és csoportosan szúrja meg azt, aki vagy ami óvatlanul a közelbe került.
- Munkamegosztás
A sikeres alkalmazkodás fontos lépése a csoportokba, társas közösségekbe való tömörülés, melynek egyik legjobb példái a hangyaféléken kívül a méhek és a darazsak fejlett szuperkolóniái. A kolóniákon belül szigorú hierarchikus rendszer uralkodik, mindenki csak egyféle feladatért felelős, és azt mindenáron végre is hajtja. Ez a fajta komplex, szervezett társadalom, melyben a központi irányítás a királynő, a cél pedig az ő és az utódok védelme, ahol mindenki csak arra koncentrál, ami a dolga, emiatt felesleges plusz energiát nem kell elpazarolni, a faj biztos fennmaradásának kulcsa.
- Diverzitás
A darázsfajok változatossága, sokfélesége, a rengeteg, széles skálán való evolúciós alkalmazkodás eredménye. Így mára a sík területektől a magashegységekig, az aridabb környezetektől a nedvesebb, szubtrópusokig mindenfelé megtalálható, jelentős ökológiai tényezők. Ebből is adódik kulcsfontosságú szerepük az táplálékláncban, sok faj populáció szabályozó szerepet tölt be, mely segít megtartani az ökoszisztéma kényes egyensúlyát. Sok növényi kártevő a táplálékuknak számít, ha hirtelen eltűnnének, nem csak ökológiai, de a mi szemszögünkből agrár katasztrófa is származna.
Darazsak és emberek
A közös életterünk és táplálékforrásaink a darazsakkal az ősidők óta összeköt minket.
Nem véletlenül érzünk ösztönös riadalmat, félelmet a darazsak láttán, az evolúció során potenciális veszélyforrásként genetikailag kódolttá vált, hogy inkább óvakodjunk tőlük.
Szúrásuk ránk nézve veszélyes, az enyhe bőrpírtól a fájdalmas duzzanaton át az allergiás reakciókig terjedhet, súlyos esetben akár halállal is végződhet.
A modern kutatások egyre többet foglalkoznak a darazsakkal is, nem csak egészségügyi szempontból vizsgáljuk őket, és óriási ökológiai szerepük érdekel minket, de a felépítésük, ellenállóképességük, genetikájuk és viselkedésük is foglalkoztat minket.
Szociális szempontból lenyűgöző társadalomszervezésük, feladatmegosztásuk és együttműködésük fontos információkat nyújthat a jövőben társadalmaink szervezésében.
Összességében elmondható: a darazsak bár veszélyesek ránk nézve, egy komplex, sokszínű, rendkívüli fajcsoport, melyet ha ügyesen kezelünk, sokat tanulhatunk tőle.
Ha tetszett a cikk, ossza meg ismerőseivel!
