A leggyakoribb légyfajok és a házi légy jellemzői
A világon mintegy 75 ezer légyfaj található, mely mindegyikéről elmondható, hogy idegesítő és undort keltő a jelenléte. Testük felületén különböző kórokozók találhatók, melyeket az ide-oda repkedéssel terjesztik és azzal, hogy mindenbe belekóstolnak.
A rengeteg faj között számos különböző tulajdonságú légy található. Van, amelyik vérszívó, van, amelyik nektárivó vagy rovarevő és teljesen ártalmatlan. Az egyik szúr, a másik harap.
A légy egy összefoglaló név, de nem képez önálló rendszertani csoportot.
Gyakran használjuk a házi légy szinonimájaként is.
Összességében a legyek az ízeltlábú rovarok törzsén belül a kétszárnyúak (Diptera) rendjébe, a hártyásszárnyúak közé tartoznak.
- Két pár szárnyuk mellett a hátsó kettő elcsökevényesedett, ebből alakult ki a billér (ez okozza a jellegzetes zümmögő hangot).
- Az ízeltlábúakhoz hasonlóan a legyek teste is szelvényekből épül fel, melyek a zömök testtájakba tömörülnek (fej, tor, potroh).
- Külső vázuk vékonyabb kitinpáncél, mely az állat növekedésével együtt nem nő, ezért le kell vedleniük.
- Csápjuk viszonylag kicsi, a mechanikai ingerek felfogásában van szerepe.
- Ízelt végtagjaik a tor külső vázához tapadó harántcsíkolt izmok segítségével mozognak, a karmaik között pedig kis ragadós hólyagok vannak, melyek segítségével tudnak megtapadni a sík felületeken.
- A házi legyek nyaló szájszerve is módosult végtagokból fejlődött ki. A táplálék felületére emésztő enzimeket bocsátanak, amik azt elfolyósítják. Ezután szívószálszerű szájszervükkel felszívják.
- Szemük az összetett szem, mellyel nagyon jól látnak.
További információkat olvashat a házi légy érdekességeiről szóló cikkünkben.
Teljes átalakulás (metamorfózis) – a házi légy posztembrionális fejlődése
Egyes rovarok – köztük a házi légy is csodás fejlődési szakaszokon megy át, míg az általunk ismert állatot megtekinthetjük.
A különböző időszakokban nem csupán méretükben különböznek egymástól, hanem külsőleg is.
A légy petéiből lárvák keletkeznek (ezt nevezi a köznyelv nyűnek). A lárvák feje nem kivehető, kukacszerű élőlények. Általában valamilyen bomló szerves anyaggal táplálkoznak. Mivel külső vázuk nem rugalmas, így a növekedés során háromszor vedlenek, míg végül bebábozódnak.
A báb egy egyszerű hordószerű burokhoz hasonlít, a végtagok nem láthatóak, ún. tonnabáb. Ebben az állapotban fejlődnek ki a belső szervek és a szárnyak. A 10-14 napos folyamat vége, amikor a kifejlett rovar, az imágó kibújik a világba.
Májustól novemberig akár 4-8 generáció is születhet.
Néhány légyfajta képekkel
Házi légy (Musca domectica)
Írásunkban alább a szinantróp (ember közelében élő) legyeket, azon belül is főleg a házi legyet fogjuk taglalni.
Ezek a rovarok folyamatosan együtt élnek az emberekkel, jelentőségük is ebből fakad. (A körülöttünk legyeskedő rovarok kb. 95%-át teszik ki.) Terjeszthetnek enterális betegségeket, de akár gazdasági károkozásban is lehet szerepük, amennyiben az állattenyésztésre vannak hatással.
Mivel a házi légy előszeretettel keresi fel a bomló anyagokat, ott petézik, ott is táplálkozik, többféle patogén anyag kerülhet be a tápcsatornájába. Ezután rászáll az emberi ételre, és a testére tapadt vagy a bélcsatornájába került fertőző mikroorganizmusokat juttat rá. Ezáltal az embereknél súlyos bélfertőzés is kialakulhat.
Szaporodása hihetetlenül gyors.
Ez az ok amiért nagy figyelmet kell fordítani a távoltartására.
Egy nőstény átlagosan 100 petét rak le, melyből kb. 2 hét alatt bújik elő az imágó (a meleg időben gyorsabban). Ezután 5 nap múlva már az is petézik. Csak a megtermékenyített nőstények telelnek át. Egy nőstény egy hónapos élete során kb. 600-800 új utódot hoz létre… Kimondottan jó tenyészhely a letakart szarvasmarha- vagy lótrágya.
Habár erőteljesen terjednel, a szülőhelyüket max. 4-500 m-re hagyják el, ezért viszonylag könnyű lehet a befogásuk.
Fizikai tulajdonságai:
Szaglása és látása jó, az összetett szemekkel szinte 360°-ban képes körülnézni. Szereti a fényt, de érdekes módon a piros, kék, zöld színeket kerüli.
A házi légy mindenevő, legjobban a cukros, édes ízeket kedveli, pontosan meg tudja különböztetni a cukrot és a szacharint. Nagy a folyadékigénye, a szilárd táplálékot pedig feloldja és úgy szívja fel szájszervével. Egy napnál tovább nem bírja folyadék nélkül.
Jelentősége:
A házi legyet gyakorlati csoportosítás szerint az élelmiszer-látogatók (vizitorok) közé soroljuk. Jelentősége abban áll, hogy a többi hasonló természetű rovarhoz képest (darázs, csótány, hangya stb.) ez fordul elő legnagyobb számban, így fertőzőképessége kiemelkedő.
Mivel a házi légy normál mennyiségben jelentős ártalmat nem okoz, esetükben a legfontosabb teendő a veszélyességi küszöbszint alatt tartása. Fontos azonban megemlíteni, hogy ahol nagyobb mennyiségben fordulnak elő kórokozók (pl. egészségügyi intézményekben), ott nagyobb odafigyeléssel kell gondoskodni a távoltartásáról, mert a mikróbák változatlanul haladnak át a tápcsatornáján, így azokat is tovább viszi.
Az élelmiszeriparban gazdasági károkat tudnak okozni a hús-, dög- és dongólegyek. Különösképp a piacokon található árura szállnak rá és teszik azt ehetetlenné. A muslicák pedig a konzerviparban fejtik ki káros hatásukat, kimondottan szeretik a paradicsomot.
Ahol szükséges, mindenképpen gondoskodni kell a legyek irtásáról, hogy a károkat megelőzzük.
Különböző szinantróp légyfajták
Közös jellemzőjük, hogy ezek a fajok szintén az ember környezetében érzik magukat a legjobban, a házak, élelmiszeripari létesítmények és istállók jelentik számukra a biztonságot, az élelmiszer, hulladék pedig a táplálékot.
Selymes döglégy (Lucilia sericata), Aranyos döglégy (Lucilia caesar)
Világszerte a legelterjedtebb döglégyféle. A házi légynél valamivel nagyobb (7-14 mm), jellegzetes kékes-zöldes vagy aranyló fémes színű, szárnyai pedig barna erezetű. Speciális jellemzője, hogy tudatosan a bomló húst keresi peterakás céljából és egyszerre kb. 100-200 darabot rak le. Sajnos az is előfordul, hogy beteg állatok sebébe petézik, így jön létre a légynyüvesség.
Szaglószerve olyan fejlett, hogy az erjedés szagát kilométerekről is megérzi.
Kedveli a meleg helyeket, gyakran láthatjuk őt trágyadombokon, vagy emberi széklet körül, mert egyaránt táplálkozik bomló anyagokkal és gyümölcsökkel is.
Érdekes módon az ép bőrt nem bántják, csak a fertőzött részen található barktériumokat emésztik meg. Ezért a tudomány megfelelő sterilizálás mellett a selymes döglégy lárváit felhasználja fekélyes sebek gyógyítására.
Közönséges húslégy (Sarcophagidae carnaria)
A húslegyek közül Európában és Afrikában leggyakrabban előforduló faj. Potroha jellegzetes sakktáblaszerű rajzolata miatt kockás húslégynek is nevezik. Összetett szeme élénk piros.
A nőstény elevenszülő, álcáit a húsba rakja (a népnyelv szerint „beköpi”), majd a lárva onnan elmászva máshol bábozódik be. Az ilyen forma hús elfogyasztása mérgező, akár életveszélyes is lehet.
Előfordul minden olyan helyen, ahol a hús szabadon van hagyva, de tipikusan vágóhidakon és húsboltok környékén.
Légylárva betegség (Myiasis Externa)
Egyes dög- és húslegyek képesek betegséget okozni, amikor is a rovar közvetlenül az (általában sérült) bőr felületére, esetleg testnyílásba rakja a petéit. Főleg az elhanyagolt, gennyes sebekben és a bűzös nyálkahártyán érzik jól magukat, a környező szöveteket kezdik pusztítani, felemészteni. A fülben képesek átszakítani a dobhártyát, de súlyos esetben agyhártyagyulladást – halált is okozhatnak. Ez a jelenség inkább a melegebb éghajlatokon, fejlődő országokban, ott is csak elhanyagolt tisztálkodás esetén jellemző.
Kék dongólégy (Calliphora vicina)
A jellegzetesen acélkék színű, 8-12 mm hosszú légyfajta egész testét szőr borítja. Petéit bomló húsra, dögre vagy trágyába rakja, melyek kb. 1 nap múlva változnak lárvává. Ezek befúrják magukat a húsba, táplálékba, majd fehérjebontó enzimek segítségével megemésztik azt. Hőmérséklettől függően kb. egy hónap kell a teljes kifejlődésükhöz.
Fertőző képessége azért kiemelkedő, mert a sűrű sörtében még több kórokozó tud megragadni. Leginkább a hús- és élelmiszerfeldolgozó üzemek környékén fordul elő, ahol jelentős károkat tud okozni.
Csillárlégy vagy kis házi légy (Fannia canicularis)
Az egész világon előfordul, az egyik leggyakoribb légyfajta. Hossza kb. 5-8 mm, színe szürkésbarna, az potroh oldalán két sárga folttal.
Jellemzője, hogy a lakásokban keresi a fényt, kedvelt helye a csillárok környéke – innen kapta a nevét is – a hím tipikusan cikkcakkosan vagy körbe-körbe repked, de az emberre csak elvétve száll rá.
Tüskés, szőrös lárvái a konyhai szemétben, bomló élelmiszerben és ürülékben fejlődnek ki, áttelelésre pedig a talaj felső rétegébe fúrják magukat és ott bábozódnak be.
Muslica, harmatlégy, gyümölcslégy (Drosophilidae)
Összefoglaló név, Magyarországon kb. 30 muslicafaj él, de a leggyakrabban előforduló a 2-4 mm nagyságú, piros szemű közönséges muslica (Drosophila melanogaster).
Vonzza az erjedt, ecetesedő gyümölcs, így a petéit is oda helyezi – rothadt szőlőbe, almába stb. Kifejezetten sok egyedet találhatunk szeszfőzdék környezetében. A lárvák nagyon gyorsan, 1-3 hét alatt kifejlődnek.
Thomas Hunt Morgan biológus-genetikus 1890-ben elkezdte kutatni a gyümölcslégy tulajdonságait, és hatalmas felfedezést tett. A Columbia Egyetemen a muslica elemzése során bebizonyította, hogy a géneket a kromoszómák hordozzák. Később ez lett a modern genetika alapja.
A fehér szem mutáció nemi eredetű öröklődése
Sajtlégy (Piophila casei)
Apró, fél cm nagyságú fekete színű légyfajta. Kitűnő szaglásáról ismeretes, mely segítségével már messziről megérzi az avas zsír illatát. Kedvelt peterakási helye az érett sajt (innen kapta nevét), de húsokban vagy halottakban is megtalálhatók. A lárva 1 cm-es, fehér színű, a köznyelv sajtkukacnak hívja. Érdekessége, hogy akár 10-20 cm messzire is képes elugrani.
Árnyékszéklégy (Fannia scalaris)
Apró, 5-6 mm-es fekete színű légyféle, mely legfőként az emberi ürülékben tenyészik. Megtalálható az árnyékszékek környékén, de szerencsére az élelmiszerre csak néha száll rá és magát az embert is kerüli.
Kerítéslégy, istállólégy (Muscina stabulans)
Külalakra hasonlít a házi légyre, de repüléskor nagyobb a szárnyfesztávja.
A petéket bomló szerves anyagra vagy emberi élelmiszerbe rakja, ahol a lárva eleinte abból táplálkozik. Azonban a fejlődés későbbi szakaszában más légylárvákat is szívesen elfogyaszt.
Az imágó bármilyen élelmiszeren előfordulhat.
Szuronyos istállólégy (Stomoxys calcitrans)
Ugyan nem élelmiszerlátogató faj, de károkozó jelentősége miatt szükséges megemlítenünk.
Ázsiából származik, de már az egész világon előforduló rovar. Kinézetre nagyon hasonlít a házi légyre, azonban fején pontosan kivehető a vérszívásra alkalmas szájszerv.
Kimondottan a gazdaságokban, állattartó telepeken található meg, ahol nagy mennyiségben jut vérhez, mert a nőstényeknek peterakás előtt arra van szükségük. Azokat legtöbbször állati trágyába rakja, a kifejlett egyed pedig emlősállatok (és emberek) vérével táplálkozik. Irtásuk szükséges, mert a kórokozók terjesztése mellett az állatok megzavarása is gazdasági ártalmat tud okozni, hisz például a nyugtalan tehenek kevesebb tejet tudnak adni vagy a kutyák felbőszülnek a szúrásoktól.
Ha az Ön környékén is túl sok légy található, vagy az istállóban, ételfeldolgozó üzemben túlzottan elszaporodtak, a Rovarstop.info szakképzett és gyakorlott kollégái szívesen segítenek a probléma megoldásában. Helyszíni felmérés után pontosan meg tudják határozni a komplex légyirtás fázisait, hogy a kezelés a leghatásosabb legyen.
Hívja a Rovarstop.info-t és mi eltüntetjük a kellemetlenkedő legyeket.
Ha tetszett a cikk, ossza meg ismerőseivel!