1134 Budapest

Klapka u. 17.

Nyitvatartás

Hétfő-Vasárnap: 08-18

A 8 legismertebb darázsfaj Magyarországon

Most, hogy melegszik az idő, egyre többet tartózkodunk a természetben, és egyre több rovart figyelhetünk meg. A darazsak is kezdenek előbújni, jellemzően kora tavasztól késő őszig.
A legtöbben nem tudjuk, hogy mennyi és milyen darázsfajok léteznek. Meglátjuk a kertünkben, és megijedünk – hisz mindenki fél a darázscsípéstől.

Darázs vagy méh?

Először is különböztessük meg, hogy darazsat vagy méhet látunk:

méhecske

A méh (Apidae) a rovarok közül az ember legősibb barátja a méz, méhviasz elkészítése és a virágok beporzásában való szerepük miatt.

A méh sötétebb, feketés-barnás színű, szőrös. Mintegy 1000 faj ismert, de ezt többnyire mindről elmondhatjuk.

A fullánkjuk végén kampó van, így ha gerinces állatot, vagy embert szúr meg, nem tudja visszahúzni, a fullánk a potroh végével leszakad, és az állít rövid időn belül belehal a szúrásba.

darázs faágon

A kb. 2000 fajta darázs (Vespidae) a méhvel ellentétben csak kevésbé szőrös, és többnyire sárga-fekete rajzolattal rendelkezik. Nagysága kb. 15-20 mm, összetett szeme vese alakú, rágó szájszerve igen fejlett.

A darazsak igen harciasak. Ha valaki a lakóhelyük közelébe megy, gyakran megtámadják.

Darázsfajok

Most, hogy már tudjuk, hogy méhvel vagy darázzsal állunk szemben, nézzük meg a darazsak fajtáit:

A darazsak nem csak kártékonyak (pl. kirágják a szőlőszemek, gyümölcsök belsejét), de egyes fajok növényvédelmi szempontból hasznosak is.

A fürkészdarazsak

a levéltetveket, hernyókat, poloskákat pusztítják el oly módon, hogy a petéiket a hernyó külsejére rakják, majd mikor azok kikelnek, a lárvák elfogyasztják a hernyót. A fürkészdarazsak minden egyes faja más kártevőt támad meg, a kukoricamoly ellen már nagyüzemileg is bevetik a fürkészeket.
fürkészdarázs
Erik Karits fotója a Pexels oldaláról

A darázscsípés

A darazsak háromágú fullánkja (a hímeknek nincs) rugalmasabban kapcsolódik a torhoz, mint a méheké, így könnyebben ki tudják húzni a szúrás után, nem pusztulnak el.

A darázscsípés gyakori begyulladását, elfertőződését az okozza, hogy ezek a rovarok mindent megesznek, az apró rovaroktól kezdve a gyümölcsökig, de még a dögöket is. Azon fajok méreganyaga, melyek fehérjét fogyasztanak, általában a legmérgezőbbek.

A darázscsípés alapvetően nem veszélyes, azonban az arra érzékeny egyéneknél allergia alakulhat ki, amely súlyos tüneteket okozhat (kiterjedt erythema, duzzanat vagy akár anafilaxiás sokk). Egyetlen egyed csípésekor általában rövid időn belül helyi vérbőség, fájdalom jelentkezik, mely 1-2 óra múlva elmúlik, de a fellépő viszketés akár napokig eltarthat.
Javasoljuk, hogy ha nem múlik el a bőrpír, vagy egyre fokozódik, illetve nehézlégzés, fulladásos tünetek lépnek fel, azonnal forduljanak orvoshoz!

Tudástárunkban több információt is megtalál a rovarok csípéséről, és annak hatásairól.

Magányos és társas darazsak

A magányos darazsak

kicsit karcsúbb termetűek, és fészküket sárból, agyagból készítik, vagy növények száraiban alakítják ki. Ezekbe az üregekbe (ú. n. „ivadékbölcsőkbe”) apró rovarokat hordanak, és ide rakják petéiket is. Később az üreg kijáratát lezárják, így a kikelő lárvák a rovarokkal tudnak táplálkozni.

A kürtősdarázs

(Odynerus) hazánkban a legismertebb magányos darázsfaj (Odynerus). Fészkét vályogfalba rakja, majd a bejárata fölé egy kürtőt épít.

A lopódarázs

(Sceliphron) (vagy más néven fazekas darázs) is magányos életmódot folytat. Nagyobb testű, 15-30 mm-es, élénk sárga színű, tipikusan „darázsderekú” egyedek. Ha találkozunk is ezzel a fajjal, nem kell aggódni, mert nem fognak megtámadni. Csak akkor szúrnak meg, ha puszta kézzel megfogjuk. A pókokra vadásznak, melyeket megbénítanak, és a jellegzetes, sárból készített, hordó alakú fészkükbe viszik, ahol a majdan kikelő lárvák elevenen felfalják.

A társas darazsak

gyakoriabbak, fajtától függően 100-200 egyed él együtt. Ezeket a szerveződéseket államoknak nevezzük, amelyek pedig kasztokra bomlanak. A kasztok így alakulnak: hímek, dolgozók (csökevényes ivarszervű nőstények), és mindegyik államban csupán egy királynő! (Csak a megtermékenyített királynő képes áttelelni.)

A társas darazsak fészküket általában fatörmelékből, összerágott cellulózból, de rendszerint növényi anyagokból építik. Az így készülő darázsfészkeket mindig valamilyen védett helyre helyezik – fák odvaiba, növényekre, a földbe. Mi otthon legtöbbször a háztető alatt, kőrakásokban találkozhatunk velük, de sokszor építik fészküket padlásokra, eresz alá, vagy találkoztunk már velük a klíma kültéri egységében is. Ahogy nő a családjuk, úgy bővítik egyre nagyobbra a fészket is.

Az asztalon felejtett dinnyehéjon a dolgozókkal találkozunk, ugyanis ők gyűjtik be a táplálékot. Apró rovarokkal, pókokkal táplálkoznak, de nagyon szeretik az emberi ételt is, kifejezetten a gyümölcsöket. Ebből adódik fertőzőképességük is. Mivel minden maradékra vagy italra rászállnak, mikrobiológiai szempontból nagyon szennyezettek, így a kórokozókat direkt tudják terjeszteni.
Tehát, ha elfogyasztunk egy darázs által megdézsmált élelmiszert, könnyen gyomor- és béltünetekkel járó betegséget kaphatunk.

A leggyakrabban előforduló társas darazsak: